Öngyógyítás

Így működünk - Öngyógyítás, a tested ősi tudása

Manapság az öngyógyító folyamatok hallatán leginkább a különböző lelki és szellemi irányzatokra asszociálunk. Rengeteget lehet olvasni az öngyógyítás különféle technikáiról. Jelen esetben nem a pozitív gondolkodás és a placebo hatás, az elvárt eredmények bevonzása lesz a fő téma, annak ellenére hogy ezeknek a pozitív hatására is mindenképpen érdemes figyelmet fordítani.
Ebben a bejegyzésben a középpontba a saját testünket helyezzük, ezt a mérnöki precizitással működő csodálatos gépezetet.

Az emberi szervezet – mint a többi élőlény szervezete is – öngyógyító. A harmóniára, az egészséges egyensúlyi állapotra törekszik. Amikor a helytelen életmód és rossz környezeti hatások következményeként elmozdul az egyensúlyi állapotából, akkor alakulhatnak ki a betegségek, mindenféle egészségügyi problémák.

Minden betegséget a test saját maga gyógyít meg. A gyógyszerek csak abban segítenek, hogy el tudja végezni a szervezetünk saját maga gyógyítását. Gondoljunk csak bele milyen fantasztikus testet kaptunk ajándékba. Megvágjuk a kezünket, és eláll a vérzés. Majd a vágás szép lassan, napról napra begyógyul, míg a végén már nem is látszódik. A szervezetünk mindenre tudja a megoldást: ha túlhevül a testünk, akkor az izzadáson keresztül hűti, ha fázunk, akkor pedig izomremegéssel melegíti magát. Ha romlottat eszünk, akkor rögtön kihányjuk, ne mérgezze a szervezetünket. Ha meglátunk egy pókot vagy kígyót ösztönösen rántjuk el a karunkat gondolkodás nélkül, nehogy csípést vagy marást kapjunk.

Testünk olyan gépezet, amelybe kódolva van saját maga védelme, és ha valamilyen káros behatást érzékel, vagy betegséget kap el, akkor az öngyógyító folyamataival igyekszik megoldani a problémákat. Az egészséges állapot fenntartásában vagy visszanyerésében döntő jelentősége van a szervezetünkben zajló fehérjemolekulák termelődésének. A fehérje- anyagcserének köszönhetjük, hogy az elöregedett, működésképtelen fehérjéket a szervezet eltávolítja, és az új stabil, működőképes proteineket megőrzi. Minden élőlényben megvan ez a tulajdonság, és ez a kiválasztódás vezet a gyógyuláshoz. Ezek a fehérjék működtetnek mindent a szervezetünkben, fontos építői a sejtjeinknek, és a sejtjeink minősége határozza meg a belőlük felépülő szervek állapotát.

A testnek természetesen vannak prioritásai. Első a létfenntartásunk biztosítása, majd a létfenntartásunkat veszélyeztető sérülések orvoslása. Ha van még szabad kapacitás akkor következik azoknak a betegségeknek a legyőzése melyek alattomosan, lassan alakulnak ki. Mivel nem veszélyeztetik ezek a betegségek rövid távon az életet (például egy rákos sejtburjánzás, ami hónapokig fejlődik), a szervezetünk a szabad kapacitásaival inkább a napi túlélésünket igyekszik fenntartani, és a rengeteg negatív külső behatást (adalékanyagokat, vegyi anyagokat, állandó emésztési kényszert, egyéb méreganyagokat) lekezelni. Egy kezdődő rákos sejtburjánzás ugyanis nem elsődleges prioritás, hanem - számviteli hasonlattal élve – „hátrasorolt kötelezettség”, azaz nem SOS feladat: „ha majd lesz rá kapacitásom akkor orvosolom a problémát”.
A mai emberek problémája az, hogy annyira le van terhelve a szervezetük az egészségtelen életmód és környezeti hatások következtében, hogy sejtjeiknek nincsen szabad kapacitásuk arra, hogy ezeket az ún. “hátrasorolt kötelezettségeket”, sejtburjánzásokat górcső alá vegyék, és gyógyítani tudják. Leterheltségükből kifolyólag soha nem érnek a feladataik végére, folyamatosan tűzoltásban van a szervezetük.

A szervezet leterheltségének az okai

Nézzük meg mi az ami a legjobban leterheli a szervezetünket? Sportolás? Nehéz fizikai munka?

Nem.

A helyes válasz: az emésztés. Tudom sokan akik most-e sorokat olvassák kicsit szkeptikusak, mert az emberek nagy része esetleg a fizikai megterhelésre gondolt.
Gondoljunk csak bele, hogy egy ünnepi vacsorát követően még aludni sem tudunk ha nagyon megterheljük a gyomrunkat, csak forgolódunk az ágyban. Általános jelenség, hogy a karácsonyi, húsvéti ünnepeket követően az emberek levertek lesznek, semmit nincsen kedvük már enni, fáradtak mindenhez. Megítélésem szerint, ha egész évben úgy ennének az emberek mint a fent említett ünnepek alatt, nem lenne túlnépesedés a Földön. Ilyen fokú megterhelés mellett a szervezetünknek esélye sem lenne ellátni az öngyógyító folyamatait. Tehát összefoglalva, az emésztésen keresztül tudjuk a legyengült beteg szervezetünket úgy felszabadítani, hogy képes legyen arra, hogy az egyensúlyi állapotba hozza magát, és újra egészséges legyen.

A gyógyító napszak

Nappal vagyunk aktívak és éjszaka pihenünk. Ez így van ősidők óta. Ezért a biológiánk éjszakára tolja a gyógyítási, gyógyulási folyamatokat. Ha valamilyen betegségben, torokfájásban, influenzában szenvedünk, mindig másnap reggelre történik egy nagyobb javulás, nem pedig reggelről estére. Ebből jön egy nagyon fontos következtetés. Ha azt szeretnénk hogy a szervezetünk éjjel amíg alszunk nagy lépést tegyen a gyógyulásunk irányába, akkor fel kell szabadítanunk erre a napszakra a leterheltségét. Ezt az emésztésen keresztül tudjuk a leghatékonyabban megtenni. Egy könnyű, egészséges emésztés mellett nagyon nagy lépésekkel tudunk az egyensúlyi állapotunk felé haladni éjjelről-éjjelre. Ha ez az emésztés nappal is könnyű, és egészséges, akkor előbb-utóbb testünk kivirul, frissnek és energikusnak, tettre késznek fogjuk érezni magunkat, nem mellesleg a lelkiállapotunk is kiegyensúlyozottá válik. Mert ahogyan a mondás is tartja: „ép testben ép lélek”.

Forrás:

• George Csapo: Tested ősi tudása
• tgy-magazin.hu Szervezetünk öngyógyító képessége